Akupunktúra - az ősi csoda
Magyarországon 1989 óta engedélyezett hivatalosan e gyógymód gyakorlása, bár még most is számtalan ellenzője van. Vannak, akik hatását valamiféle hipnotikus, pszichikai hatásként tételezik fel. „Hinni kell benne" - mondják a páciensek is kezdetben. A kérdés az, hogyan tudott volna fennmaradni egy gyógymód hozzávetőlegesen 4000 éven keresztül, hogyan lehetne műtéti érzéstelenítést végezni akupunktúrával, ha pusztán arról lenne szó, hogy a páciens hisz-e benne vagy sem?
A Magnevit készülékek mágneses kezelőfejeit az ősi kínai gyógymód által leírt akupunktúrás és akupresszúrás pontok fölé helyezzük. A kezelés fájdalommentes, nem jár tűszúrással, a mágnes és az elektroterápia lehetőségeit felhasználva stimulálja, erősíti az adott pontokat. Az akupunktúrás pontok élettani összefüggéseit, jelentőségét, elhelyezkedését, a kezelések menetét a Magnevit Alapképzéseken és konzultációkon képzett orvosok, kínai gyógyászok oktatják.
A Magnevit kezelések semmilyen káros mellékhatással nem járnak, és nem helyettesítik a tradícionális tűszúrásos akupunktúrás kezeléseket. A Magnevit kezelések célja, hogy az egészségügyi prevencióban és a készülék használati utasításában leírt betegségeknél kiegészítő, erősítő kezelést biztosítsunk. Ezeket a kezeléseket laikusok is könnyen megtanulhatják, így a saját otthonunkban, családtagjaink egészségének megőrzésében, visszaállításában éppúgy szerepe lehet, mint a wellness-szel, fitness-szel, alak- és testformálással, szépségápolással foglalkozó szalonokban. A Magnevit a hagyományos és komplementer medicina része, orvosi, természetgyógyászati, reflexológiai kezelések kiváló kiegészítője.
Az akupunktúra eredete
Az akupunktúra egy ősi kínai gyógymód, a hagyományos kínai orvoslás egyik ága. Az akupunktúra csak része a keleti orvoslásnak. A kínai orvosok alkalmaztak még gyógynövénykészítményeket, masszázst, moxibuszciót, köpölyözést a gyógykezelésben, sőt sebészeti beavatkozásokat is végeztek. A gyógymód keletkezésének pontos időbeni eredetét nem lehet meghatározni, de az tény, hogy az i.e. 10.000-4.000 év körüli időkből származó hegyes köveket (ú.n. pien-eket) már valószínűleg ilyen beavatkozásokra használták. A hagyomány szerint ezekben az ősi időkben kő-, csont- és bambusztűket használtak, ezeket váltották fel a fémtűk, melyek aranyból és ezüstből készültek. Manapság rozsdamentes acélötvözetből készült tűket használunk, ezüst vagy réz nyéllel.
Az i.e. 3. századból származik az egyik legősibb orvosi könyv: a Sárga Császár Belgyógyászati Könyve (Huang Ti Nei Ching), mely máig kiindulási alapként szolgál a keleti orvoslással foglalkozók számára. A mű foglalkozik a kínai medicina alapteóriáival (az öt elem tannal, yin és yang viszonyával), meglepően pontos leírást ad az anatómiai viszonyokról (többek közt a vérkeringésről - 2000 évvel Harvey előtt!), kérdés-felelet formájában próbál választ adni különböző klinikai tünetekre, foglalkozik a helyes légzéstechnikával, masszázzsal, moxibuszcióval. A könyv második része a Ling Shu („Az akupunktúra") leírja a meridián-rendszert (az akupunktúrás csatornák rendszerét), foglalkozik a szúrástechnikával és a tűk fajtáival. Felmerül a kérdés: vajon hol tartott ekkor még a nyugati orvosi kultúra?
Mi az öt elem tana?
Az öt elemről szóló tanítás a tradicionális kínai gyógyításban kulcs az emberi szervezet működésének megfejtéséhez. Az öt elem - a Fa, a Tűz, a Föld, a Fém és a Víz - szoros kapcsolatban van egymással: a Fa táplálja a Tüzet, a Tűz a Földet, a Földből Fém lesz, a Fém besűrűsíti a Vizet, a Víz táplálja a Fát. Így az egyes elemekkel kapcsolatos szervek és azok funkciója is támogatja a másikat.
Az akupunktúrás kezelés helyei - meridiánok és pontok
Az akupunktúrás kezelés lényege, hogy a test meghatározott pontjaiba tűket szúr a kezelőorvos és különböző mozdulatokkal mozgásba hozza azokat. A tű önmagában merül a testbe, semmiféle gyógyszert vagy vegyi anyagot nem tartalmaz. A kezelt pontok egy összefüggő csatornahálózaton, az úgynevezett meridián-rendszeren helyezkednek el.
Mik ezek a meridiánok? A meridiánokat úgy kell elképzelni, mint valamiféle csatornákat, melyek valamilyen anyagot szállítanak. A keleti elmélet szerint ezekben a csatornákban kering az életenergia, a Qí, melynek kiegyensúlyozott, szabad, akadálymentes áramlása biztosítja a szervek, szövetek megfelelő táplálását, azaz az egészség fenntartását. (Többféle Qí létezik, azaz a Qí-nek többféle megnyilvánulása van. Megkülönböztetünk tápláló-, védelmi-, öröklött-, szerzett stb. energiákat.)
Az adott pontok akupunktúrás, akupresszúrás, elektro-akupunktúrás ingerlésével hatással lehetünk egészségünkre, a betegségek kifejlődésére és alakulására.
A kínai orvosok, filozófiájukat követve az emberre nem mint különálló rendszerre, hanem mint a természet részére tekintettek, sokkal finomabban és több szemszögből, az összes emberre irányuló energiát figyelembe véve alakították ki orvostudományukat. A nyugati medicina különválasztja a részeket az egésztől, és egyre mélyebbre hatolva analizálja azt. Ez természetesen nem hátránya, hiszen egy más síkon sokkal mélyebb tudásra tesz szert. A keleti orvoslás tudása sem lenne idegen a nyugati orvos számára, ha le tudná fordítani sajátos nyelvezetét. A fő probléma ugyanis abból ered, hogy a keleti orvos által használt terminus technicusok érthetetlenek a nyugati orvos számára. Az ideális az lenne, ha a két orvostudomány kiegészítené egymást.